Ergonomikus-e az ergonomikus billentyűzet?
Nemrég belefutottam egy HVG-cikkbe, aminek már a nyitóképe is elborzasztott, hát még a szövege, amikor elolvastam... Belinkelem majd a bejegyzésem végére, de most azt szeretném, ha az én soraimmal kezdenétek.
Fiatal főiskolai oktató voltam, amikor még javában tanítottunk gépírást a Gyorsírás és Gépírás (későbbi nevén Ügyvitel) Tanszéken, s az egyik kedvenc kolléganőm, aki mindig is a legnyitottabban állt hozzá közülünk a mindenféle technikai újításhoz, mutatott nekünk egy billentyűzetet, amit akkoriban (a 2000-es évek elején) "ergonomikus" jelzővel dobtak a piacra. Emlékszem, miközben ez Nyíregyházán történt, szinte egymástól függetlenül Győrben az apukám is "rárabolt" a technikai vívmányra, és meg is vásárolt otthonra egy ilyen billentyűzetet (hiába, ő műszaki ember, ezen a téren van némi "beszerzésmániája"). Amikor aztán legközelebb hazautaztam és kipróbáltam, kapásból éreztem, hogy ez minden, csak nem egészséges megoldás, de írni sem lehet vele, az egyszer biztos. Nagyon rövid idő alatt tanszéki keretek között is erre az egyöntetű véleményre jutottunk, és óva intettünk mindenkit a használatától. Hamarosan el is tűnt a piacról a termék. Most pedig azt látom: visszahozták...
Mi a baj vele?
Az eszközt ismertető cikk a következőt írja róla: "A kontúros elrendezést úgy tervezték, hogy tükrözze a kezek természetes helyzetét, és rövidebb billentyűtávolságot (1,3 mm) és párnázott csuklótámaszt tartalmaz (amely nem válik le)."
Óriási tévedés!!!
A kezeknek egyáltalán nem természetes az a kifordított helyzet gépírás közben, amit ez a billentyűzet megkíván! Ugyanis ebben a kifacsart tartásban csak úgy tudjuk a kézfejünket elhelyezni, ha közben a két könyökünket megemeljük, amivel párhuzamosan egy előnytelen, görcsös mozdulattal emelkedik az egész vállöv, illetve előrefelé mozdulnak a vállaink, ebből tovább következik, hogy görbül a gerinc, a lapocka környéki izmok, a hátizmok megfeszülnek... Tessék csak kipróbálni! Ha valaki ebben a megfeszített testtartásban órákon át szeretne gépelni, ne adj' Isten ez a napi munkaeszköze, szerintem már most foglaljon időpontot a reumatológiára, és kezdjen el keresni egy jó gyógytornászt. Ez utóbbi mondatom persze durva poén, de igenis szeretném érzékeltetni a helyzet súlyát. A párnázott csuklótámaszról, mint a marhaságok netovábbjáról ne is beszéljünk. Ha valamivel még árthatunk magunknak, az az, ha gépelés közben letámasztjuk a csuklónkat.
Hallgassuk akkor most meg, hogy évtizedek óta gyakorló gépíróként és gépírástanárként mit javasolok:
Normális billentyűzetet. Ennek méretében (mármint a billentyűk méretét és egymáshoz rendelt távolságát tekintve) ma már lehet válogatni, ami főleg a gyerekek szempontjából előnyös: aki diszgráfiás, és lehetőséget kap arra, hogy negyedik-ötödik osztályos korától folyóírás helyett gépírással jegyzeteljen az iskolában, és még kisebb a kézfeje, persze praktikusabb, ha egy helyes kis billentyűzetet választ, ami a kézfeje méretéhez és ujjai hosszúságához kényelmesen illik.
Helyes testtartást, ami a következőkből áll: Egyenesen ülünk egy stabil széken (ami nem izeg-mozog, gurul alattunk), állunkat megemelve (tekintetünk csak a megfelelő/szemmagasságba állított monitort nézi). A két karunk a testünk mellett lazán nyugszik. Vállainkat lazán leengedjük. A felkar a felsőtest vonalát követi lefelé (nem röptetjük el a könyökeinket!), az alkar enyhén lefelé lejt. A kézfej az alkarnak egyenes folytatása (nem törik meg a csukló!). A csuklót tartjuk! Nem támasztjuk le sehová! Két lábunk eközben a talajon (nem lóbáljuk magunk alatt, nem tekerjük-csavarjuk...).
És természetesen: a munkánk akkor lesz egészségkímélő, ha gépelés közben nem kell a kezünket nézni (keresgélni a billentyűket), hanem a szabályos tízujjas vakírás technikájával dolgozunk.
Ha így teszünk, így gépelünk, megelőzhetünk egy csomó egészségügyi ártalmat, azaz egészségesek maradhatunk hosszú ideig. Munkánk gyors és hatékony lesz, amit nem érzünk megterhelőnek, ellenkezőleg: eredményesnek.
Mindenkinek bölcs döntést kívánok!
Itt a hivatkozott cikk: (Hozzáteszem, hogy nem a cikk vagy az írója a hibás, ők egyszerűen leközöltek egy hírt, és ennyi. Gyakorlatilag jó, hogy megtették.)
