Nemrég belefutottam egy HVG-cikkbe, aminek már a nyitóképe is elborzasztott, hát még a szövege, amikor elolvastam... Belinkelem majd a bejegyzésem végére, de most azt szeretném, ha az én soraimmal kezdenétek.
Fiatal főiskolai oktató voltam, amikor még javában tanítottunk gépírást a Gyorsírás és Gépírás (későbbi nevén Ügyvitel) Tanszéken, s az egyik kedvenc kolléganőm, aki mindig is a legnyitottabban állt hozzá közülünk a mindenféle technikai újításhoz, mutatott nekünk egy billentyűzetet, amit akkoriban (a 2000-es évek elején) "ergonomikus" jelzővel dobtak a piacra. Emlékszem, miközben ez Nyíregyházán történt, szinte egymástól függetlenül Győrben az apukám is "rárabolt" a technikai vívmányra, és meg is vásárolt ...
A 2025-ös évet a Panna, csajok, satöbbi stúdiójában nyitottam, ahol Balázsy Panna műsorvezető beszélgetett velem az életem dolgairól, köztük a diszlexiás és diszgráfiás gyerekekkel végzett munkámról. Fogadjátok szeretettel:
Minek megtanulni gépelni? – vetik oda néhányan sebtében, hanyagul. Általában ezekkel az érvekkel rukkolnak elő:
Elmondom, hogy miért nem tudják a fenti opciók (a legtöbb esetben és teljes mértékben) helyettesíteni a billentyűzeten történő szakszerű tízujjas gépírást. Hogy miért nem érik utol távolról sem utóbbi hatékonyságát: időben, energiában, minőségben. És plusz-bónusz egészségvédelmi szempontból. Lássuk:
(Ezt a bejegyzést két másik előzi meg a Blog-rovatban. Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyvét szerettem volna Nektek ily' módon bemutatni.)
Nicholas Kardaras állítása szerint az oktató hatású kifejezés az "okos" eszközökre valójában a fejlődési rendellenességek trójai lova. A képernyőkről áradó temérdek inger ugyanis nem élesíti, hanem épp ellenkezőleg: tompítja az érzékeket. Nézzük először a hallási bemenet oldalát, a hallási érzékelést, észlelést .
A kutatások alátámasztják: az 1980-as/'90-es években a gyerekek kb. háromszor annyi hangot tudtak megkülönböztetni, mint amit a 2002-es felmérések mutattak (vö. 51. oldal). ...
Tudományos bizonyítékok alapján... Mint korábbi írásaimban említettem, Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyvében egyetlen állítás sem a levegőben lóg, hanem nagyon is kézzelfogható, számszerűsíthető... tudományos vizsgálatokon, bizonyítékokon alapul. Ez a bejegyzésem a könyvbemutató második része.
A szülők gyakran tévesen azt hiszik, hogy
Mindez nem igaz.
A videójátékok elsősorban azt az élményt teremtik meg a gyerekeknek, hogy eljátszhatják a hős útját. A ...
Ezt a bejegyzést egy több részből álló sorozat első fejezetének szánom. Nemrég kezembe akadt egy könyv, Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című munkája. Írtam már róla egy beharangozót az Integratív Diszlexia-terápia facebook-oldalára, amit itt olvashattok el:
A továbbiakban ezt a könyvet szeretném Nektek bemutatni (lévén iszonyú nehezen hozzáférhető termék...). Azzal a céllal, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba, és ha segíteni szeretnénk a gyerekeknek, akkor az olvasottakon elgondolkodva mostantól ezt talán sokkal eredményesebben meg tudjuk tenni, mint korábban.
Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai
(Jaffa Kiadó, 2017)
Könyvbemutató - 1. rész
...
Néhány héttel ezelőtt kaptam egy ismerősnek jelölést a privát facebook-oldalamon, méghozzá Bus Istvántól. Ezt követte nyomban a messenger-üzenete, egy lényegretörő, egyszerű kérdéssel: szeretne velem interjút készíteni a Nők lapjába, volna-e kedvem hozzá? Hűha... Hát lehet erre nem-et mondani? 🤭
Szó szót követett, így esett, hogy hamarosan meg is ejtettük online formában azt a bizonyos interjút. Jó sok mindenről volt szó, és nagyon örültem annak, hogy ilyen átfogóan érdeklődik nemcsak a munkám, hanem a személyem iránt is. Nem véletlen: az "én történetem" rovat hasábjain kapott helyet a bemutatásom. A cikk egy részlete online is olvasható (előfizetők számára természetesen az egész):
...