Elhatároztam, hogy néhány tanítványommal készítek egy interjút. Részben azért, mert tiszteletreméltónak tartom mindegyikük útját, ahogy idáig eljutottak. Részben pedig példaként, igazi, élő-eleven motivációként szeretném bemutatni Őket Nektek is, hiszen mások tapasztalatai által mindig sokat (többet?) tanulhatunk.

Tiszteletben tartom, hogy nem mindenki szeretne teljes névvel, fényképpel együtt itt szerepelni, tehát mindenkivel olyan formát választok az interjúhoz, amelyik számára elfogadható.

Elsőként egy ötvenes éveiben járó hölgyet szeretnék bemutatni, aki a videós moduljaim segítségével teljesen önállóan tanulta meg a tízujjas vakírást. T.-né Erika foglalkozását tekintve egészségügyi területen dolgozik, napi szinten rengeteget gépel. Többen szoktátok tőlem kérdezni, hogy felnőtt korban, amikor már több éve használjátok így-úgy-amúgy a billentyűzetet, van-e még esély arra, hogy a tízujjas technikát elsajátítsátok. Íme, interjúalanyommal közösen biztatunk Benneteket! A részletekért olvassatok tovább (a válaszokat természetesen tízujjas vakírással írta már Erika, hiszen a tanulásban az utolsó modulnál jár):

• Miért kezdtél el tízujjas gépírást tanulni? Egyáltalán: honnan tudtad meg, hogy létezik ilyen?

Bakancslistás volt! Régen volt egy hagyományos írógépünk, gyerekkoromban, szerettem volna leírni a nevem. Mindig is tetszett ez a mutatvány. Nagyon menőnek éreztem… Irigyeltem a kolléganőimet, akik gyorsan írtak, hogy milyen ügyesek és szuperül haladnak. Ugyan rájöttem, hogy ők azért is voltak hatékonyabbak, mert kevesebbet beszéltek, de azért hasznos ez a tudás.

Viccet félre téve: munkám nagy része adatrögzítésből, levelezésből áll, vizsgálatokat követően fogalmazni, gépelni szükséges. Sajnos nincs két szemes együttlátásom kancsalság miatt, így sokszor ütöttem mellé, és butaságokat írtam. Vicces, de így nem akadályoz a látásom. Hiányzott, hogy ne kelljen órákig keresni egy betűt, fárasztó volt.

Egy régebbi kolléganőm a tanítványod lett. Emlékezett rá, hogy én is szeretnék megtanulni ily módon gépelni. Ő ajánlotta. Miután megtapasztaltam, hogy milyen kafa a "tanfolyam", duplán örültem. Az is melegséggel töltött el, hogy ha ilyen jót akart nekem, akkor biztosan jó emlékei vannak rólam.

• Mennyi idős voltál ekkor?

Kb. 8 hónappal kisebb, mint most, 54 éves.

• Korábban is sokat írtál számítógépen? Ha igen, azt milyen technikával tetted?

Igen, sokat gépeltem.

Pásztázással, kereséssel, billentyűk püfölésével, vertem a billentyűt, ahol értem. Minél többet rontottam, annál haragosabban. Mindemellett sok kávéval és fejfájás csillapítóval.

• Voltak kezdetben (az első hetekben) nehézségeid a tanulásban? Ha igen, melyek voltak ezek?

Kezdetben telefonon néztem a tananyagot, de az nem volt olyan praktikus, mint a laptopon a képernyő megosztása, ahol könnyebb a felvétel megállítása, visszatekerése, vagy akár a hang beállítása. A tanulásban nem volt nehézségem. Maximum, ha megzavart valaki, vagy valami, akkor többet rontottam. Már könnyedebben veszem az akadályokat, nem zavar a tv, a macska nyávogása, és az sem, ha a gyermekeim "anyáznak".

Nehéz időszak volt, amikor még kevés betűt tudtam, és az alaptartás eltakarta a többi billentyűt. Majd ügyesebben megtaláltam mindent. Azután már mások jelentétében is sikerült koncentrálni, és írni.

• Mikortól érezted azt, hogy szívesen ülsz le gyakorolni, és gyakorlatilag élvezed?

Az első perctől kezdve élveztem! A minikurzus után már alig vártam a kezdést. Magával ragadott az a lelkesedés, jókedv ami áradt belőled. Valamint a kedvesség, hogy szeretettel adod át a tudást. Nem érezhető a teljesítés kényszere, ha időre kell gépelni, az is csak játéknak tűnik. Abszolút teljesíthetőek a feladatok, érdekesek, sokszínűek, egy cseppet sem unalmasak. A leckék hossza ideális. Igazán empatikus, hogy néha pihenőt, vagy szünetet javasolsz, ritkán tapasztalok megértést, vagy türelmet egyéb területeken. Tetszik a vers, tetszenek a helyesírási tanácsok, jó kis agytorna az én koromban.

• Mennyit gyakoroltál hetente? Hogyan csináltad?

Kezdetben igyekeztem heti háromszor, ahogy javasoltad, hogy egy lecke egy hét legyen. Ügyesen beírtam a naptárba, mint egy kedves programot. Néha volt egy kis kihagyás, amikor rosszkedvű, vagy túlterhelt voltam, amikor túl sokat gépeztem a munkahelyemen. A tervezés jó ötlet volt. Az elején éreztem igazán, hogy aktívan kell gyakorolni, amióta jobban tudom használni, azóta kicsit lelassultam.

• Jelenleg hol/mire/mennyit használod a tízujjas vakírás technikáját?

A munkahelyemen több órát használom, napi szinten. Valamint itthon is akad rengeteg hivatalos ügyintézni való. A kislányomnak is segítek beadandókat írni. A múltkor sokat hibáztam, ingerülten rám szólt:

-Miért nem nézel oda?

-Már nem tudok!!!!!!!!!! 😊

• Mit szólnak hozzá mások, amikor látják, hogy Te tíz ujjal, vakon gépelsz? Van ezzel kapcsolatban valamilyen érdekes sztorid?

Extra nem volt, a kolléganőm azt mondta, hogy irigyel. Egy gondozotton pedig láttam, hogy kigúvad a szeme, nem érti, hogy vele beszélek, a gyermekére mosolygok, és közben birizgálom a billentyűt. Azt hihette, hogy csak játszom.

• Mi az, amiben a leginkább megkönnyíti az életedet ez a tudás?

Csökkenti a munkámmal járó terhelést. Kíméli a szemem, nem fájdul bele a fejem az írásba. A kedvem is jobb, a billentyű hangja is tetszik. Szórakoztat az ujjak játéka, ügyesnek érzem magam. 😊

• Mit üzennél azoknak, akik még nem tudnak tíz ujjal vakon gépelni?

Még nem tudnak tíz ujjal vakon gépelni???????!!!!!!!!!! 😊

Ha bármilyen egyéb gondolatodat, észrevételedet, élményedet… is szívesen megosztanád a fentieken kívül, kérlek, tedd meg bátran!

Nem tanulásnak, hanem hobbynak érzem a gyakorlást. Ha nem megy, és sokat hibázok, akkor jókat nevetek, hogy mi akar ez lenni???? Úgy vettem észre, hogy én akkor tudok jól gyakorolni, amikor a nap végén leeresztek és ülök le. Nem jó görcsösen teljesíteni, sokkal jobb szórakozni rajta és élvezni a helyzetet (meg egy kis csokit majszolni közben, az ellazulásban segítene egy kis pálinka is, de a koncentrációt rontja, kipróbáltam kíváncsiságból).