Ebben a bejegyzésben összefoglalom, hogy a tízujjas vakírás (más néven elektronikus írástechnika, röviden gépírás) miért hasznos tudás, és főleg miben segíti a diszlexiás, diszgráfiás gyerekeket. Írásomból kiderül az is, miért ártalmas a kétujjas "pötyögés" (ezt most általánosítva mondom: bárki számára), és bízom benne, sokan döntenek majd úgy, hogy már negyedik-ötödik osztályos gyermeküket (tanulási képességeitől függetlenül) támogatják ennek az írástechnikának az elsajátításában, még azelőtt, hogy túl sok hátrányos beidegződés alakulna ki nála.

• Ilyenkor borzasztó előnytelen a testtartásunk (mereven előregörnyedünk), ami hosszú távon komoly és fájdalmas elváltozásokat fog okozni a gerincünkben.
• Tekintetünk folyamatosan "ugrál" a másolandó szöveg, a billentyűzet és a monitor között, mindez pedig a látásunkat és az idegrendszerünket károsítja.
• Ráadásul az egy-két ujjal írók ujjai írás közben sokkal nagyobb utat kénytelenek megtenni, amihez több erőt használnak fel, mert a görcsösen ide-oda mozgó alkart is mozgatniuk kell.
• Sebességben sohasem tudják felvenni a versenyt a tíz ujjal vakon írókkal.

Az ilyen típusú "gépelést" tehát egyáltalán nem javasolom senkinek, pláne azoknak, akik rendszeres számítógép-használók, és természetesen a diszlexiás gyermekeknek sem.

Létezik azonban ehelyett olyan számítógépes írástechnika, amely egészségtudatos, módszertanilag sokkal hatékonyabb, ráadásul a diszlexiások speciális részképesség-problémáira kifejezetten gyógyír. A tízujjas vakírás.

A tízujjas vakírás technikáján alapuló elektronikus írástechnika (röviden: gépírás) azt jelenti, hogy a számítógépes adatbevitel során mind a tíz ujjunkat használjuk, úgy, hogy közben nem nézzük a kezünket és a billentyűzetet, hanem tekintetünk a másolandó szövegen (vagy fejből történő gépeléskor a monitoron) nyugszik. Minden ujjunkkal csak bizonyos, meghatározott billentyűket kezelünk - ennek tanult szabálya, sorrendisége van, és gépeléskor következetesen alkalmazzuk ezt a szabályos ujjrendet/ujjtechnikát.

Ismert a diszlexiás tanulók beszédhang-differenciálási, transzformációs, vizuális és szeriális észlelési zavara. A tízujjas vakírás - sajátos módszertanánál fogva - ezeket a területeket jótékonyan befolyásolja. Ugyanis:

Az elektronikus írástechnikának az elsajátítása (amíg a tanuló az összes billentyű, illetőleg betű kezelését meg nem tanulja) úgynevezett közös hangos betűzéssel kísérve, ritmikusan (a billentyűket egyenletes időközönként leütve) történik - természetesen tanári irányítással. A tanuló tekintete tehát a másolandó szövegen van (vizuális észlelés), hallja és kimondja a leírandó betűt (transzformáció, hallási figyelem, beszédhang-differenciálás, beszédprodukció), miközben leüti a megfelelő billentyűt (tapintási érzékelés, téri tájékozódás - folyamatos másoláskor ehhez jön a két kéz koordinációja, a ritmus és a szerialitás).

Összegezve tehát: a módszer folyamatosan fejleszti

• a hallási figyelmet,
• a beszédészlelés összes részfolyamatát (beszédhang-differenciálás, vizuális észlelés, transzformációs észlelés, ritmusészlelés, szeriális észlelés),
• a finommozgások koordinációját,
• a téri orientációt,
• a két testfél integrálását,
• valamint a propriocepciót.
• Az egész a munkamemória és a hosszú távú memória együttes tréningje is egyben.
• A másolandó szövegek anyaga mindezeken túlmenően elősegíti a szókincsfejlesztést, a mentális lexikon gyarapodását, illetve 
• a tanulás egész ideje alatt jelen van a nyelvhelyesség, a helyesírási készség fejlesztése.

A fonológiai tudatosság ily' módon, egyszerre több oldalról történő megtámogatása által javulhat a diszlexiás gyerekek nyelvi teljesítménye, hangsúlyosan az olvasási készségük, de - talán sokak számára meglepő módon - még a kézírásuk is.